Ramos “A focit szerettem a legjobban’

2014 február 4. | Szerző: Madridistagirl* |

„Azt mondták, hogy egy tornádó vagyok. Mindig rohantam a labdával. Amikor ilyen fiatal vagy, akkor ez egy hobbi. A focit szerettem a legjobban. Amikor ötéves voltam, néztem a bátyámat, ahogy a helyi csapatban, a Camasban játszik. Voltak korosztályos csapatok, de nem az én korombelieknek. Majd egy napon játszottam én is velük, az edzőnek pedig megtetszettem. Elmeséltem ezt a bátyámnak, és itt kezdődött a rajongásom a csapatunk iránt.
Emlékszem, hogy 15 éves koromban odajött hozzám Manolo Jiménez és azt mondta: Menj fel, Caparrós beszélni akar veled. A fellegekben jártam, mivel azt mondta, hogy az első csapattal fogok utazni, ami az egyik álmom volt. De nem vártam, hogy debütálok is aznap. Igazából a családom is otthon nézte a meccset.
Egy álmom vált valóra, rengeteget dolgoztam érte az évek során, amikor a szüleim vittek az edzésekre egy Ford Fiestával. Nem volt egyszerű a családunknak, és amikor elküldtek melegíteni, mindez átfutott rajtam. Majd amikor rájössz, hogy valóra fogod váltani az álmod, leírhatatlan öröm jár át. Joaquín Caparrós számomra a futballban olyan, mint egy apa, akinek mindig hálás leszek, hiszen nagy szerepe volt a karrieremben.
Luis Aragonés esélyt adott nekem, pedig alig volt tapasztalatom és mindig a szülővárosomban fociztam. Salamancában debütáltam, majd kivitt a világbajnokságra, olyan játékosokkal, mint Míchel Salgado, aki a kezdő tizenegy állandó tagja volt. Nagyon hálás vagyok neki, mert nem mindenki olyan szerencsés, hogy ilyen fiatalon válogatott lehessen.
2005 nyarán aláírt a Real Madridhoz, ekkor 19 éves volt. Florentino Pérez így magyarázta leigazolását: „Nagyon fiatal volt és nem játszott olyan sok mérkőzést az első osztályban, de nem kellett futballszakértőnek lenned, hogy lásd, a világ egyik legjobbja lesz, talán a világ legjobb középső védője. Az elmúlt évek során bebizonyította, hogy nem vettünk zsákbamacskát. Csak rá kellett nézni. A sikeréhsége, a természetes vezetői képessége már olyan fiatalon is megvolt.
Gyorsan elkezdtek jönni a címek is. Ramos először a 2006-2007-es idényben lett bajnok. Ez volt az első komoly cím, amit nyertem, úgyhogy nagyon izgatott voltam, hogy megtapasztalhatok egy ilyen élményt és egy közös ünneplést a szurkolókkal a Cibelesen. Egy álom volt ez egy olyan fiatal srácnak. Minden egyes címről vannak történeteim, emlékeim. Végül a címek és eredmények azok, amik megmaradnak, amikre mindig emlékezni fogsz.
Még mindig arról álmodozom, hogy címeket nyerek. Egy igazán ambiciózus ember vagyok, minden nap arra törekszem, hogy jobb legyek. Szeretek fejlődni. Hibáztam, mint mindenki, de büszkén mondhatom, hogy tanultam ezekből az esetekből. Ez is segített abban, hogy hirtelen mások példaképévé nőjem ki magam.
Nehéz pillanat volt számára Antonio Puerta halála, akivel Sevillában együtt játszott. A vele való kapcsolatom nagyon különleges volt, gyerekek voltunk, együtt utazgattunk. Együtt nőttünk fel, együtt jártuk végig a ranglétrát. Mindkettőnk szülei családtagként tekintettek ránk, mivel állandóan hordtak minket játszani. Amikor megtörtént a baj, a családomat, engem és az egész futballvilágot megérintette a dolog. Egy kedves, boldog srác volt, aki egészségesen élt. Mindig tettem azért, hogy a megnyert címekkel rá is emlékezzek, azokat vele is megosztottam.
Néhány nappal később debütált a Bernabéuban a Celta ellen. Nem voltam kezdő, a második félidőben álltam be Pavón helyére, végül vesztettünk. Amikor vége lett a meccsnek, beszéltem édesapámmal arról, hogy micsoda szerencsétlenség kikapni az első meccsen, ő pedig elmondta, hogy ne aggódjak, mivel nagyon boldog leszek itt, címeket fogok nyerni, emellett pedig emberként és játékosként is fejlődni fogok. Végül ez is történt. Igazából úgy éltem, mintha Sevillában lettem volna, mivel a családommal lehettem. Mindenki jól bánt velem az öltözőben is. Hálás vagyok Raúlnak, Ikernek, Ronaldónak, Roberto Carlosnak, Zidane-nak, Míchel Salgadóna… Úgy bántak velem, mint egy kölyökkel, nagyon vigyáztak rám. A beilleszkedésem zökkenőmentes volt.
Kevés olyan kielégítő érzés van, mint magasba emelni a világbajnoki trófeát. Négy év után meg kell védenünk a címünket.
Nem sok olyan trófea van, amit még nem nyertem meg. Még van egy befejezetlen ügyem a Bajnokok Ligájában. Remélhetőleg majd idén; úgy gondolom, jó úton haladunk. Nem szabad, hogy a megszállottjai legyünk, mert az hibákhoz vezet. Remélhetőleg ez a mi évünk lesz; jó úton haladunk. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, mivel a Real Madrid, a szurkolók és a játékosok is megérdemlik a Tizediket. Ha Ikerrel a magasba emelhetném, az egy újabb valóra vált álmom lenne.
Karrierje során csapattársaitól sok szeretetet és tiszteletet kapott, most is gratuláltak neki ehhez a mérföldkőhöz: „Egyedül jutottál el idáig. Örülök, hogy ismerhetlek, hogy ennyi évet töltöttünk el együtt ugyanannál a klubnál, ami nem könnyű feladat. Őszintén gratulálok neked, megérdemelten érted ezt el. Remélem, hogy még sokáig élvezhetjük a játékodat, mivel az mind neked, mind pedig a Real Madridnak nagyon jó lesz. – mondta Casillas. Pepe is szólt néhány szót: „Gratulálok ehhez a tíz évhez, remélem, hogy még sokáig élvezed ezt a játékot és sokáig játsszunk még egymás mellett a Real Madridban.” Marcelo is hasonlóan érez: „Gratuálok! Örülök, hogy a csapattársam és egy nagyszerű csapatkapitányom vagy. Remélem, hogy még tíz évig játszunk majd együtt.” Jesé is beszállt a beszélgetésbe: „Emberként és játékosként is csodállak; példakép vagy a fiatalok számára. Gratulálok és biztos vagyok benne, hogy sok év vár még rád.”